A Take-Two vezérigazgatója nemrég az AI-eszközökről beszélt, és kijelentette: bár segíthetnek az assetek létrehozásában, önmagukban nem képesek sikerjátékokat gyártani.

A mesterséges intelligencia használata a játékiparban már a kezdetek óta megosztó téma. Legutóbb például az Nvidia DLSS 5 kapott kritikákat a játékosoktól, akik közül többen „olcsó, AI-alapú képszűrőnek” nevezték. Most pedig az egyik legnagyobb kiadó vezetője is megosztotta a véleményét.

A Take-Two CEO-ja: az AI segíthet, de nem gyárt slágereket

Strauss Zelnick, a Take-Two vezérigazgatója a The Game Businessnek adott interjújában beszélt az AI-eszközök szerepéről és képességeiről. Kiemelte, hogy bár ezek az eszközök egyértelmű előnyöket kínálnak, nem jelentik azt, hogy „bárki képes lesz sikerjátékot készíteni”.

Elmondása szerint az AI valóban segíthet a fejlesztőknek assetek létrehozásában, de ez nem egyenlő azzal, hogy automatikusan sikeres játék születik. Zelnick úgy fogalmazott: végső soron mindegy, hogy egy asset egy gombnyomással jött létre, vagy hat hét munkájával – attól még csak egy asset marad.

Hozzátette, hogy bár egy fejlesztő képes lehet olyan tartalmakat készíteni, amelyek emlékeztetnek egy nagy címre, mint például az NBA 2K vagy az EA Sports FC, „egy ilyen volumenű siker létrehozása teljesen más kategória, és valódi emberi kreativitást és közreműködést igényel.”

Az AI nem rövidíti le az utat a GTA 6-hoz hasonló játékokig

Arra a kérdésre, hogy egy Project Genie-hez hasonló technológia megkönnyítheti-e az olyan játékok fejlesztését, mint a GTA 6, Zelnick egyértelműen válaszolt: „egyáltalán nem”.

Kifejtette, hogy már most is rengeteg technológia áll a fejlesztők rendelkezésére, ennek eredményeként évente több ezer játék jelenik meg. A valóban sikeres címek azonban jellemzően „nagy szórakoztatóipari cégektől” vagy ritkább esetben jól finanszírozott és felkészült indie stúdióktól érkeznek.

A Take-Two vezetője így foglalta össze álláspontját: „Az az elképzelés, hogy az új eszközök lehetővé teszik, hogy valaki egy gombnyomással sikerjátékot generáljon, és azt világszerte több millió emberhez eljuttassa, egyszerűen nevetséges.”

Zelnick szerint ez sosem működött így a szórakoztatóiparban. Példaként azokat a zenéket hozta fel, amelyek konkrét promptok alapján készülnek: ezek szerinte legfeljebb egyszer hallgathatók meg, és inkább egy születésnapi üdvözlőkártyához hasonlíthatók, mint valódi, tartós értéket képviselő alkotások.