Azt eddigi is tudtuk, hogy egy-egy Major matrica hatalmas üzlet, de az AMKAL tulajdonosa szerint az idei különösen eredményes év volt.

Ma már szinte minden kiemelt Counter-Strike verseny óriási nyereményalappal büszkélkedhet. Az 1 millió dolláros összdíjazás szinte már bevett szokás, a Major is minden évben ekörül mozog. Ami azonban mégis kiemeli minden más verseny közül, az a Major matrica. Ilyen matricát a 24 kijutó csapat, és annak játékosai kaphatnak. A játékosoknak még a Major előtt el kell küldeniük saját aláírásukat, a csapatok pedig értelemszerűen logójukkal ellátott stickert kapnak. Az ebből származó bevételeket aztán a Valve és az érintett csapat, vagy játékos elosztják egymás között. Vagyis ha a CS2 rajongók ilyen matricákat vásárolnak a marketen, vagy az ő matricájukat tartalmazó kapszulákat bontanak, a játékos részesedést kap. Az AMKAL nem ment nagyot a PGL Koppenhága során, de matricát természetesen így is kaptak. A csapat 0:3-mal esett ki az első szakaszban, mégis nagyot kaszáltak a matricákkal.

„A Majoron szereplő játékosaink elmondása szerint hatalmas összeg folyt be. NickelBack konkrétan 200-250.000 dollárt említett.” – nyilatkozta German „El Classico” Popkov, az AMKAL alapítója. Forintba átszámolva ez körülbelül egy 70 és 90 millió forint körüli összeget jelent, egy 0:3-as csapat játékosaként. Ha eljátszunk a gondolattal, mennyit kereshettek a Legends Stage-ig jutó playerek, vagy az egyenes kiesésig menetelő szereplők, elképesztő összeget kell feltételeznünk.

És ez az összeg még mindig csak töredéke annak, amit ki lehetett volna hozni az első CS2 Major matricáiból. A matricákat kiadó Valve ugyanis hatalmas késéssel dobta csak piacra a stickereket. Konkrétan az egyenes kieséses szakasz első napján, amikor már csak 8 együttes volt versenyben 24 helyett. El Classico szerint az így is brutális összeg négyszerese is összejött volna a csapatoknak és játékosoknak, ha rögtön a Major elején kikerülnek a matricák. Itt ugyanis még nem lehetett tudni ki esik ki hamar, és ki marad állva a következő szakaszra. Mire azonban piacra kerültek, a legtöbb matrica tulajdonosáról már pontosan tudni lehetett, hol végeztek az eseményen.